Irodalom a bennünk élősködőkről,
Újrakezdések - Éva Risztov - [email protected]
Kezdetben csupán apró momentumok alapján sejthető, hogy az Élősködők nem az, aminek mutatni akarja magát, később viszont ezt egyértelműen a tudomásunkra is hozzák az alkotók. A legnagyobb kihívást talán a film műfajának meghatározása jelenti: a vígjátékként induló, szatírának mutatkozó darab éppen azon a ponton válik súlyos társadalmi kérdéseket az asztalra kipakoló drámává, amikor a helyzetkomikum féreg frakkban várjuk.
Поиск занял больше времени, чем она рассчитывала. Мысли ее мешались: она тосковала по Дэвиду и страстно желала, чтобы Грег Хейл отправился домой.
A történet két család mindennapjait tárja elénk. Egyikük a luxuskörülmények között élő Park-dinasztia, kiknek otthona a város egy magaslati pontján, gyönyörű, napfényben fürdő kert ölelésében található.
Az ő ellenpólusukat jelentik Kimék: nem gazdagok, sőt munkanélküliek, az otthonnak nevezett félszuterén lakásuk pedig valóban a város legalja. A két família közötti kapcsolat üzleti alapon jön létre.
Irodalom a bennünk élősködőkről
Elsőként a Kim apuka fia kerül alkalmazásba a Park-villában mint házitanító angol korrepetitor. Rajta keresztül érkezik a következő családtag, és így tovább, persze úgy, hogy a rokonságról Parkék semmit sem tudnak.
A különféle populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ilyen például ragadozó - prédaa parazita-gazda, a parazitoid -gazda, valamint a szimbionta partnerek közti kapcsolat. A fajok közti kapcsolatok ilyen csoportosítása nyilván csak egy közelítés, a természetben átmeneti formák és az egyes kategóriákba be nem sorolható életmódok is megfigyelhetők.
A fordulópont a már irodalom a bennünk élősködőkről helyzetkomikumi csúcsponton érkezik el, ahonnan elindul az átvitt értelemben vett alászállás a társadalom sötétebb bugyraiba. De ez a leereszkedés nem csak szimbolikus: nagyon erős képi megoldásokkal tényleges, fizikai mozgásokat bemutatva is nyomatékosítja a rendező.
Innentől pedig lavinaként omlanak az események. Bong Joon-ho ezzel a filmmel mindent bepótolt mindenért kárpótolt?
Az már kiderült róla, hogy van érzéke a képekhez, sőt azt is tudtuk, hogy ügyesen szövi a szálakat, jó érzékkel választja meg nemcsak a beállításokat, de a narratív fordulatokat is. Azonban mindez eddig ritkán töltődött meg igazi tartalommal.
Családi körben – kritika az Élősködők című filmről
Az Élősködők képi megoldásai talán még kifinomultabbak az előző filmekhez képest, még inkább a helyén van minden apró részlet.
A színészi alakításokra ezúttal sem lehet panasz — bár ehhez javasolt a feliratos változat megtekintése.
A fordulatok mindig fenntartják az érdeklődést, de a rendező még jobban megdolgoztatja a közönséget a műfaji váltást követően azokkal a kérdésekkel, amiket nekik szegez. Ahogy haladunk a végkifejlet felé, úgy váltakoznak bennünk a megállapítások a karakterekkel szemben: ki mit érdemelne, kit és milyen szempontból ítélhetnénk el, és talán a legfontosabb: valójában kikre is utal a cím.
Bong Joon-ho filmjének különlegessége, hogy könnyedén játszódhatna akár a Rózsadombon vagy Mexikóvárosban is — csak néhány helyi jellegzetesség kicserélésére volna szükség.
Családi körben — kritika az Élősködők című filmről Irodalom a bennünk élősködőkről Bartók Imre író nyomban jelezte, hogy nem kívánja átvenni a díjat, helyette Bartis Attila került a listára. Most Csehy Zoltán felvidéki költő, irodalmár döntött úgy, hogy elutasítja a Petőfi Irodalmi Múzeum ezidáig ismeretlen összetételű kuratóriuma által megítélt támogatást. A Petőfi Irodalmi Múzeum épülete Budapesten Negyvenöt alkotó kapta meg két évre a középgenerációs év közti írókat megcélzó Térey-ösztöndíjat — közölte a Petőfi Irodalmi Múzeum PIM a hét elején az MTI-vel, miután egy tizenkilenc tagú szakmai zsűri többfordulós, titkos szavazás eredményeként harminc magyar írót választott ki a legfeljebb ötéves alkotói ösztöndíjra, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum biztosít a Digitális Irodalmi Akadémia Alkotói Életpálya Programja keretében. Kezdetben csupán apró momentumok alapján sejthető, hogy az Élősködők nem az, aminek mutatni akarja magát, később viszont ezt egyértelműen a tudomásunkra is hozzák az alkotók.
Éppen ezért nem lehet már vidám a második fele, ahol eltűnik a szatíra, ahol már nem tudjuk kinevetni a másokat, hanem bekövetkezik a felismerés, a szembenézés, valamint irodalom a bennünk élősködőkről késztetés a kérdések sürgető megválaszolására.
Lehet, hogy éppen nem vagyunk sem Kimék, sem Parkék magyar megfelelői, mégsem szabadulhatunk azoktól a struktúráktól, amelyek akár valóságos térbeli, akár konstruált társadalmi elkülönülést hoznak létre ugyanúgy Budapesten is, ahogy a filmbéli dél-koreai városban.
Ezeken pedig már nincs kedvünk nevetni, hiszen nem is viccesek egyáltalán.
