Örvény férgek ellen

I. OSZTÁLY: ÖRVÉNYFÉRGEK (TURBELLARIA) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár

Gelei József. Mi fönnebb a laposférgek legjellegzetesebb képviselőiként a Planáriákkal ismerkedtünk meg. Ezek az állatok egyúttal az örvényférgeknek is a legkönnyebben föllelhető és megismerhető képviselői. Magyar földön alig tudunk pár négyzetkilométeres területet kiválasztani, ahol vizeinkben a planáriáknak, illetőleg az ezeket az állatokat magában foglaló alrendnek, a hármasbelűeknek Tricladida valamely képviselőjével ne találkoznánk.

Folytassuk most ezért a fönnebb tányérban elhelyezett planáriáink megfigyelését. Láttuk, hogy csúszásuk közben törzsüket alig vagy néha egyáltalában nem mozgatják, símán, észrevétlenül siklanak tova. Szabadszemmel vizsgálva e titokzatos mozgást, nem tudunk a nyitjára jönni.

Ha azonban az állatokat nagyító alá helyezzük s a vízbe tust, kormot vagy finom szénport keverünk, azt vesszük észre, hogy milliónyi finom csillószálnak, mint megannyi apró evezőnek szüntelen csapkodása hajtja hátrafelé a vizet s az állatok azoknak segítségével csúsznak oly észrevétlenül tova. Mozgásuk közben testük mindkét oldalán, a vízben visszatérő örvényt keltenek, melyet már szabadszemmel is megfigyelhetünk, ha szénporral, vagy feldörzsölt kárminnal festett, vagy ha egyéb nincs, iszaptól zavaros vizet engedünk vigyázattal, szipóka pipetta segítségével az állat teste elé.

Ehrenberg, a híres német természetbúvár erre a mozgás közben keltett örvényre való tekintettel nevezte el, igen szerencsésen, ezt a nagy, egységes állatosztályt örvényférgeknek. Az állatok teste alá beeresztett festékes örvény férgek ellen azzal a meglepetéssel is szolgál, hogy a festék után a tovacsúszó állatok mögött széles csíkban nyom marad vissza. Ez a nyom a mászás közben giardia kat zwanger nyálkától származik. Ha a nyomot nyálkaszínező festékkel öntjük le, erősen megszíneződik vagy megfestődik.

A nyálka ragadós természetének köszönhetjük, hogy az állat elé bocsátott iszapos vagy tusos víz festékszemecskéi beleragadnak a nyálkába. Állataink tehát, miként a csigák, nem közvetlenül a csupasz, vizes tárgyakon, hanem a közbeiktatott magukgyártotta nyálkaszőnyegen siklanak tova. A nyálka a víznél szívósabb, ellenállóbb s a csapkodó csillóknak biztosabb támasztékául szolgál s a mozgást így eredményesebbé teszi, mintha csak a tiszta örvény férgek ellen űznék magukat előre az állatok.

Örvény férgek ellen - vargadaniel.hu - Talpi fekete örvény

Ha planáriánkat nagyítós hosszmetszeten vizsgáljuk a mikroszkóp alatt, azt tapasztaljuk, hogy az egyrétegű csillós hámot átfúró nyálkasejtek mindenütt szájadzanak ugyan a testfelületre, mégis sűrű tömegben a test mellső végén, közvetlenül a tapadógödör mögött ömlenek; itt, mintegy a nyak alatt terül szét az a nyálka, melyen az egész has végiggördül. Ha a víz tükörhártyáján csúszó állatokat figyeljük meg, akkor azt látjuk, hogy a talpuk síkja nem egyenes, hanem azon, bizonytalanul ugyan, mégis olyanszerű hullámzás észlelhető, mint a csiga talpán.

Ebből sokan arra következtetnek, hogy a planáriák csúszás közben hasizmaikat is szüntelenül használják. Ha a planáriák alá eresztett tusban sok kárbol van, vagy ha véletlenül a szipókacsővel megbökjük az állatokat, nagy meglepetésünkre, ép olyan erős, heves araszolásba kezdenek, mint a valamiképpen ingerelt piócák, azzal a különbséggel, hogy araszolás közben nemcsak a mellső és hátsó testvéggel, hanem egész testszegélyükkel megtapadnak.

Ha hosszasan űzzük az ingerelt állatokat, egyszer csak azt vesszük észre, hogy többé már nem képesek megtapadni, hanem a helyett üresen kapaszkodnak, ragaszkodnak. Vele szemben azonban a piócán ilyenszerű kimerültség sohasem vesz erőt. Ha az űzött planária nyomára valami savanyú természetű festéket, példának okáért fuxint vagy eozint öntünk, akkor szintén előhívhatjuk az állat araszolási nyomát. Ez a nyom azt árulja el, hogy planáriáink megint csak mirigyváladék segítségével tapadnak s minden egyes araszolás alkalmával rendre, talpuk egész szegélyvonalát odaragasztják az alzathoz, mellső testvégükön azonban mégis szélesebb koronggal tapadnak.

A piócával szembeállított kimerülésük éppen attól van, mert a ragadós nyálkatermék hamarosan elfogy s ilyenkor üresen tapadnak. A piócák azonban izmaik segítségével ú. Tudjuk róluk, hogy ú. A planáriáknak csupán mellső nyaktájéki tapadógödrük munkáját segíti némi gyöngén fejlett izomzat.

Már a mozgással kapcsolatosan kétféle mirigytermékkel ismerkedtünk meg: a sikamlós csúszó és a ragadósnyálkával. Ezenkívül is örvény férgek ellen mirigyváladék ömlik az állatok testfelületére.

Találunk a szájnyílás és az ivarnyílás környékén is ragadósnyálkát. Ezenkívül a testfelületen mindenütt, különlegesebben mégis a hátoldal szegélyén méregmirigyek váladékai is ömlenek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a puhatestű, védtelen, egyébként azonban cukorban gazdag s így édes falatul szolgáló planáriákat s hasonlóképpen férgek mitől félnek örvény férgek ellen kerülje az ellenség.

Legkülönlegesebb mirigyváladékaik mégis a csillós hámsejtek testében keletkező, pálcikaszerű képződmények, melyeket alakjuk után rhabditeknek rhabditiseknek neveznek. Ezek a nyálkamódra viselkedő pácikák hol külön mirigysejtekben, hol pediglen magukban a csillós hámsejtekben keletkeznek. Általános jelenség az, hogy a csillós hámsejt előbb bent a törzs mezenchymájában rhabditisekkel szedi meg magát s csak azután vándorol ki a hámba s áll be a hám többi, már szolgálatot teljesítő sejtjei közé.

Ezek a sejtek tehát egészen úgy viselkednek, mint a tömlősök csalánsejtjei, s valóban a rhabditisek is éppúgy jellemzik az örvényférgek bőrét, mint a csalántokok a Cnidariusokét.

Rendeltetésük is teljesen ugyanaz. Az örvényférgek ezeket a pálcikaszerű képleteket védő- és támadófegyverként használják. Erre mutat eloszlásuk is a test különböző tájain. A legtöbbet és a legnagyobbakat a test mellső végén és körben a test szegélyén, inkább a hátoldal felől találjuk. A védett hasoldalon kisebb és kevesebb számú pálcikát, a hátoldalon pedig hosszabb és nagyob számú pálcikát találunk.

Érintésre a pálcikák a hámsejtekből kipattannak; ebben a munkában a hámot, a közéje hatoló izomrostvégek is hatékonyan segítik.

A kipattant pálcikák elfonyósodnak s ragadós természetüknél fogva a zsákmány lefegyverzésére vagy az ellenség mozgásának a gátlására szolgálnak. Némelyek, arravaló tekintettel, hogy a planáriák — amint arról kísérletek győzték meg a búvárokat — mérgeznek, mérgező hatást is tulajdonítanak a pálcikáknak.

Ha nagyobb számú fülesplanáriával, a hegyi patakok Planaria gonocephalajával néhány bolharákot, gammarust teszünk vizsgálati edényünkbe, könnyen megállapíthatjuk, hogy rákocskák a planáriáktól, azok érintése közben benyálkásodnak és mozgásuk rövid idő alatt gyámoltalanná válik.

  1. Ezek az állatok egyúttal az örvényférgeknek is a legkönnyebben föllelhető és megismerhető képviselői.
  2. Eszköztár: Kétoldali szimmetria egy laposféreg testén Az állatvilágtörzsfejlődésében sok újdonsággal szolgált a laposférgek megjelenése.

A rhabditisek nyálkás állománya a beszáradás idején betokozódásra képes állatok cistájához is felhasználódik. A nagyobbtestű állatok a víz tárgyain, örvény férgek ellen csúszva mozognak. A Tricladidák és Polycladidák általán ilyen csúszó életmódot folytatnak.

Néha ezeket az állatokat a szabad vízben lebegő helyzetben is látjuk; ilyenkor a víz tükréről a talpukon képződő nyálkaköteg segítségével csüngnek alá. A kisebb testűek azonban elég könnyedén úsznak szabadon, de ezek se bírják hosszasan a planktontikus életet, hanem mindúntalan szilárd örvény férgek ellen térnek vissza. Ezért örvényférgeket legkönnyebben úgy gyüjtünk, hogyha a vízinövényeket, vízparti törmeléket vigyázattal kiemeljük a vízből és edényben hazaszállítjuk.

Igazi planktontikus lénnyé az édesvizekben eddig csak két örvényféreg vált. Az egyik a Strongylostoma radiatum, melyet különlegesen a Balaton planktonjában halásztam nagyobb számban, a másik pedig a Mesostoma productum, mely tapasztalataim szerint a Szent Anna-tó egyik jellegzetes plankton állatja, jóllehet ez utóbbi egyebütt szintén szívesen mozog a víz tárgyain, illetőleg kedvvel csüng alá a víz tükréről nyálkaszála segítségével.

A Mesostoma productumot a Szent Anna-tóban úszó lebegő helyzetéből három méteres mélységből is nagy tömegben halásztam.

Laposféreg férgek. Bevezetés az állattanba Örvényférgek Teljes szövegű keresés Lapos kövek alján… Hol találkozhatunk kint, a szabad természetben laposférgekkel? Természetesen vizekben. Bár valószínű, hogy a laposférgek is eredetileg tengeri állatok, a legtöbb ősi jelleget megőrzött csoportjuk, az örvényférgek Turbellaria osztály számos faja édesvízi. Legismertebb örvényférgeink az ún.

Rájöttem egyúttal arra is, hogy ezek a planktontikus örvényférgek csöppek képében nagyobb mennyiségű olajat halmoznak fel a testükben s annak segítségével lebegnek. Ezzel szemben megállapítható az, hogy más, nagyobb testű s csak az alzaton csúszni tudó állat, zsírt nem tartalékol nagyobb tömegben.

Microstomum lineare Müll. Az anya először két fő, ezek két másodrendű egyedre oszlottak, amelyek már befűződéssel el is vannak különítve. A további oszlások harántsövényekkel jelezve. A régi búvárok felfogása szerint ezek a férgek saját termékei lettek volna, s olyannyira fontos tartozékoknak vélték, hogy még rendszertani osztályozásukra is felhasználták. Kísérleti vizsgálatok azonban azt a rendkívül érdekes dolgot derítették ki, hogy ezek a csalánsejtek, illetőleg csalántokok a táplálékul elfogyasztott édesvízi hydrák testéből származnak.

A csalánsejtek a hydrában is a bélen keresztül vándorolnak örvény férgek ellen helyükre s így emésztőnedvek ellen védve vannak.

örvény férgek ellen pinworm parazita kezelés

Ennek a védelemnek köszönhetik, hogy sem a Microstomum bele, sem pediglen hámsejtjei nem emésztik fel a csalánsejteket s azok itt is a bélen áthatolva a bőr felé nyomulnak. Másokéval egybehangzó vizsgálataim eredménye azonban kizárja, hogy ezek a sejtek itt valóban működnének is, már csak azért sem, mert a jövevényeket az örvényféreg sejtjei, mint a szervezetre nézve teljesen idegen testet, eltokozzák a környezettől.

Az örvényférgek izomzata a laposférgekre általánosan jellemző módon van alkotva. Itt is többrétegű bőrizomtömlőt találunk, mely különösen a hasoldalon örvény férgek ellen itt is inkább a mellső testvégen fejlettebb.

A testet bizonyos rendszerben, úgynevezett bel- vagy mezenchymatikus izmok járják keresztül-kasul, melyek az állat alakjának kiformálásában és megtartásában is lényeges szerepet töltenek be.

Az állat minden szerve izmok segítségével működik, így a bélcső fala is gyöngéd izomhártyával van körülvéve.

örvény férgek ellen paraziták védik gazdájukat

A mellső örvény férgek ellen igen gyakran kialakuló tapadógödörnek sajátlagos izomzata van, mely részben a mirigyváladék kipréselésére, részben pedig magának a tapadásnak mechanikai alapon való örvény férgek ellen is szolgál.

Az idegrendszerről az újabb vizsgálatok megállapították, hogy ez az elsődlegesen a bőr alatt egyenletesen szétosztott, úgynevezett diffusus idegszövedékből képződött ki. Ennek nyomai az érzőidegek eloszlásában, még ma is minden örvényféregben fennmaradtak.

Mégis ebből az idegszövedékből hosszanti kötegek különödtek ki, melyek az izmoknak és a szerveknek a hasoldalon való tömörülése következtében főként a hasoldalon képződtek ki.

A Tejfehér planária, Dendrocoelum lacteum O. Erről a paraziták pszichoszomatika idegrendszerről igen jó képet nyujt a ábra. A hasi idegkötegekben a mellső testvégen, az idecsoportosuló érzékszervek nyomán, páros fejdúc képződött, mely a bélcsőnek ide kihatoló ágától mindig hasoldalt fekszik és amely bélgyűrűt garatgyűrűt sohsem képez.

A szívógaratnak garatgyűrű képében saját idegrendszere van, mely lehetővé teszi azt, hogy a kivágott garat még magától is hosszú ideig mozog; ez a garatideg azonban nem azonos a magasabbrendű férgek garatgyűrűjével. A mellső testvégen két érzékszervet tudunk egészen pontosan megkülönböztetni.

Az egyik a szem, a másik a szaglószerv. Ezenkívül tapintani, továbbá jól ízlelni is tudnak állataink, sőt némelyiknek áram-érzékszerve is van.

Örvényférgek – Wikipédia

A szemek rendszerint párosával, néha meg éppen nagyobb számban képződnek, azonban különösen a mélység- és barlanglakó állatokban rendszeresen hiányoznak. A szemek kivételképpen nem a bőrben képződnek, hanem a bőr alatti mesenchymában s úgynevezett befelé fordított szemek, melyeknek érzősejtjein áthaladó fény először érinti a sejtmagot s csak azután az érzőpálcikát.

Lencséjük nincs, ezért a festéktől gömbhéj módjára körülvett s így bizonyos tekintetben sötétkamraként működő szerv csakis az iránynak és fény mennyiségének megkülönböztetésére alkalmas. Ezek a planáriáinkon a festéknek az illető helyen való hiánya miatt szabadszemmel, de kézi nagyítóval mindenesetre észrevehető, és felületi fekvésű csíkokban, mint úgynevezett aurikuláris szervek az állatok fülszerű tapogatói mögött helyezkednek el.

A Stenostomum leucops Dug. Újabban Steinmann a Planariák említett tapogatóján s részben az állat mellső homlokrészén áramérzékcsíkot írt le. Gelei pedig egyenesbelűeken elosztott fekvésben örvény férgek ellen érző dúcsejtet állapított meg, melyek szintén áramérzők, rheoreceptorok.

Ezek a mellső testvég homlokrészének karaj- vagy szarvszerű nyujtványai s különlegesen az érintő tapogatásra szolgálnak. Ezek különösen a szárazföldi Planariákon fejlettek. A két alsóbbrendű alosztályban ilyenek nincsenek, e helyett itt a rendszerint hegyesre nyúlt, orrszerű testvég szolgálja a tapintást. Egyébként tapintó érzékelésre az egész testfelület mindenütt egyformán képes. Néha a hátulsó testvég, mivel az állatok hőkölve is tudnak mozogni, különlegesebben érzékeny a férgek és hányás hasmenéssel. Ízérzetekre valószínűleg csak a garat képes.

A Planáriák-ról ugyanis nagyon könnyen megállapíthatjuk, hogy az állat, mihelyt a táplálékát megközelíti, mindjárt a csillós bevonatú garatját ölti ki, melynek segítségével környezetében ide-oda tapogat örvény férgek ellen a táplálék hasznavehető részeit a hasznavehetetlenektől azzal különbözteti meg.

A kiölthető garat pereme, amint azt vizsgálataim kiderítették, idegvégződésben sokkal gazdagabb, mint oldalfelülete. Ennek kapcsán áramérzékszervet sikerült némely Mesostomafajban kimutatnom. Koehler hegyi planáriák áramérzékével foglalkozott kísérletileg.

Örvényférgek - Tavolitsa el a fergeket

Aki hegyvidéki patakok mentén jár, az ne mulassza el egy igen egyszerű kísérlet alapján a folyóvizek állatvilágának kiváló szagérzékéről meggyőződni. Ha semmi nyers húsneműt nem visz magával és hamarjában még békára sem akad, melyet lábával szétnyomván, a patak valamely köve alá helyezhetne el, akkor bizonyára kap a nedves környéken valamiféle gombát, melyet kettétörve, kővel nyomtathat meg a vízben.

Ha a víz akárminémű szerves táplálékból felszabaduló részecskéket, természetesen igen nagy higításban tovavisz, és ha még ráadásul nem is tűz a nap a patak következő szakaszára, hanem vagy árnyas lombok borulnak a patak fölé, vagy pediglen felhős, borús idő kíséri kirándulásunkat, akkor a patak megfelelő partmentén, ahol a csaléteket elhelyeztük a kövek alól mindjárt előbújnak planáriáink, minő a füles planária Pl.

A gammarusok kijönnek a patak szélsodrába, a planáriák pedig a örvény férgek ellen álcákkal együtt a fenék kavicsai között törtetnek felfelé s tapogatnak állandóan jobbra-balra, szimatolnak szűntelen.

  • Rendszeresen ellenőrizze, hogy kutyájának vannak-e élősködői, mert azok elszaporodása betegségeket okozhat.
  • Platyhelminthes fajok. Örvényférgek
  • Trichomonas fertőzés mint megnyilvánult
  • Brehm: Az állatok világa / I. OSZTÁLY: ÖRVÉNYFÉRGEK (TURBELLARIA)
  • Paraziták diagnosztikája és kezelése

Ha közben megúnjuk ezt a vándorlást nézni és egy félórára az erdő zenéjében és virágpompájában gyönyörködünk, visszatérvén a mi gombánkhoz, vagy széttaposott békánkhoz, azon a gammarusoknak és planáriáknak nagy tömegére akadunk.

A planáriákat inkább a béka vérszaga, a gammarusokat inkább a gomba szaga csábítja és gyüjti nagy hemzsegő halomba össze.

Ha vízmentén a csalétek mögé tartjuk vízi gyüjtőhálónkat, nagy tömegben szedjük össze gyüjteményünk számára a legbecsesebb anyagot. A lélekzés kérdésével a kistestű fajoknak nem kell vivódniok; a bőr a gázok átáramlását magától elősegíti.

A planáriák már nagyok ahhoz, hogy minden fáradtság nélkül jussanak friss vízhez, s különösen súlyos feladatok elé állítja a lélekzés kérdése a tengeri sokszorosbelűeket, melyek közül némelyik gyerektenyérnyi méretre vergődik.

A színházak függetlenségéért tüntetnek 19-12-09

A lapostestű planáriáink a lélekzést nyugvó helyzetükben azzal oldják meg, hogy csillóikat állandóan mozgásban tartják, mellső testvégüket, mint azt a 4. A Gyászos planária, Pl. Alsóbbrendű örvényférgekben azonban, mint azt a Microstomatiá-kban látjuk képen látjuk, tölcséresen fölboltosítják és azon még hasuk alá is folyton vizet hajtanak be, tehát cselekvőlegesen aktíve lélekzenek. Ezt teszik a nagy tengeri férgek is, melyeknek háta még ráadásul ujjszerű nyújtványok, szemölcsök képében kopoltyúkkal van megrakva.

Bothrioplana semperi Braun. Sőt igen gyakori jelenség az, hogy mind a két ivari állapot egyszerre jut érettségre, olyannyira, hogy a párosodó állatok egymást egyidőben örvény férgek ellen termékenyítik meg s ekképpen egyidőben, egyszerre, kölcsönösen hímek s nőstények gyanánt viselkednek.

Ez a mindkét nemű, egyszerre való ivarérettség természetesen lehetővé tenné azt, hogy az állatok saját magukat megtermékenyítsék, ami annál könnyebben mehetne, mivel a hím- és a női ivarszervek egyazon közös ivar előtérbe torkollanak, sőt mi több, a tojás kiképződésére igen gyakran egyenesen a hím párzószervhüvelye szolgál.

Kiterjedt kísérletek, amelyeket részben én Würzburgban s velem egyidőben Münchenben Goetsch végzett, igazolták, hogy a teljes hermaphroditizmus dacára sem termékenyítik meg magukat az állatok. Itt is beválik tehát az élő természet háztartásának az a törvényszerűsége, hogy az utódok képességeik keveredése s így életrevalóságuk biztosítása érdekében mindig két külön szülőtől részesednek örökségben.

Ha mindez, az Örvényférgeket illetőleg is nem volna így, ha a hermaphroditizmusnak a rendszeres önmegtermékenyítés volna a következménye, nem értenők meg azt, hogy miért fejlődött vona már az örvényférgekben a párzószerveknek olyan tökéletes és bonyolódott sokasága, melyet az állatvilágnak még alig ér valamely osztálya utol lásd a különféle Planáriák-at és az egyenesbelűeket.

Végezetül meg kell emlékeznünk egész röviden a bélcső alkotásáról is 3.

Laposférgek – Wikipédia

A Tejfehér planária Dendrocoelum lacteum O. Fénykép formol-salétromsavval megölt állatról eredeti fényképfölvétel. Ennek tárgyalását a szokás ellenére azért hagytam utoljára, mivel a bélcső alkata az örvényférgek rendszertani beosztásának képezi alapját.

A már fönnebb emlegetett izmos szívógarathoz, vagy amint azt Méhely nevezi: nyeldeklőhöz, a külbőrnek hosszabb-rövidebb betűremkedése, az ú. A garat után kövér, terjedelmes sejtektől alkotott emésztőbél következik.

Laposférgek kültakarója és mozgása

A szájnyílásba is még sokkal nagyobb mértékben magában a garatban, annak rendszerint peremén, számos nyál- és nyálkamirigy torkollik, melyeknek váladéka hol örvény férgek ellen táplálék megragadásában és lenyelésében, hol pedig az emésztésben játszik szerepet. Magános mirigysejteket, melyek szintén a bélüri emésztésben játszanak szerepet, a bélcső emésztőszakaszában is találunk.

örvény férgek ellen széklet szalagféreg

Az emésztés nagyjában bélüregi, ú.

További a témáról